Mese mese meskete....
I. RÉSZ
(nyers verzió...)
...Ábrahám egy téli napon a
trónteremben üldögélt. Az jutott eszébe milyen nagyszerű ötlet lenne közelgő
születésnapjára vitéz lovagtársainak egy udvari mulatságot rendezni, amire
természetesen a szomszédos hercegkisasszonyokat is meghívja.
Miközben azon töprengett, hogyan
tehetné igazán felejthetetlenné ezt a eseményt, betoppant az udvari bohóc, aki
nagy tréfamester hírében állt. Magához hívatta hát, hogy kitalálják, mivel
szórakoztassák a vendégeket. A bohóc megvakarta a homlokát. Ettől a fején lévő bolondsipka
piciny csengettyűinek csilingelő dallama huncut játékba kezdett a visszhangos
trónterem méltóságteljes falaival. Majd megköszörülte a torkát, khmm, khmm…
aztán így szólt: - „Száraz torok morog, üres pocak korog.” Vagyis legjobb lesz,
ha a fejedelmi lakoma összeállításával kezdjük. Finom falat s mi szem-szájnak
ingere…
Ebben teljesen egyetértettek, s
így hozzá is láttak. Kikérték a fejedelmi főszakács véleményét is, megvitatták
és végül igazi ínycsiklandozó, gégesimogató különlegességek kerültek terítékre…
Ezt követően gondos lajstromot
készítettek a meghívottakról, mindenkit számba vettek, aki csak szóba jöhetett,
nehogy kimaradjon valaki…s végül megfogalmaztak egy szívélyes hangvételű
meghívólevelet, s átadták az írnoknak, a listával együtt, hogy pontosan s
szépen formált cirkalmas betűkkel vesse papírra és galambpostával s
futárszolgálattal juttassa el a címzettekhez minél előbb. Aztán az udvari
bohóc, hasra feküdt, két kezébe vette tenyerét, s miközben a lábaival
kalimpált, pontról-pontra, részletesen elmesélte/megfestette/papírra vetette,
hogyan is lesz ez s mivégre…
Mihelyt a strázsamester/kapuőr
elkiáltotta magát, hogy új vendég érkezését adja hírül (ékesszólóan felerősítve
a csengőszó lágy bim-bamját…), azonmód ott termett egy jól nevelt s udvarias
apród hogy illendően üdvözölje a belépőt, s kísérőit:
-
Isten hozott dicső lovag, szép a ruhád, szép a lovad… -
hercegúrfi érkezésekor, illetve
-
Isten hozott ó te kedves királylány ,… szép vagy mint a
rózsaszál. –hercegkisasszonyt bebocsájtván.
S nyomban a fejébe röpített egy golyót…. Öööö akarom mondani
egy MosolyGóLYóval elvarázsolta…amint a kókusz zamata édesen krémesen
olvadozik, mindenki kétséget kizáróan feloldódik…majd bevezette a vendégeket a
gardróbszobába, lesegítve a felöltőket, s a lábbeliket.
Majd megmutatta az italmérést,
ahol többféle szomjoltó nedű közül választva, egyedi névre szóló címkével felcicomázott
poharakból lemoshatták az út porát. Az
üdítő nedűk zölden és vörösen csillognak az üvegekben, a természet igazi értékei;
citromos-mézes menta és csipkebogyó hibiszkusszal. Még egy ital: a természet
tiszta ajándéka, szűretlen, natúr almalé. Egy kristálytálban édesen rotyog a
forró-fűszeres józanpuncs. Kedveskedve ez utóbbival a kísérő ősi szellemeknek
is. Ropogtatnivaló is akad bőven, egészségesen. Természetesen; édes mazsola és
sós mogyoró, kölesgolyó, egy kis natúr különlegesség: répa-falatok és
gyümölcstál (alma, mandarin, banán). De azért ne feledkezzünk meg a népszerű (és
azért rostban gazdag!) kukorica pufiról sem.
Ezután a hercegúrfiakat bekísérte
a trónterembe, ahol férfiakhoz illő játékokban megcsillogtatva vitézi
erényeiket bemutatkozhatnak egymásnak (szarvas labdán vágta és gumiteke várta
őket). A hercegkisasszonyokat pedig a szalonba kísérte, ahol pusmogva,
sustorogva-kacarászva igazi hölgyek módjára társaloghatnak…Ezalatt - míg
mindenki megérkezik – udvari zenészek lanton és dobszóval szórakoztatják halkan
a nagyérdeműt. Zengi az ének, pergi a dob: - Fából fakatona…
S mire minden meghívott
egybegyűlt kezdetét veheti a mulatság, s itt az udvari bohóc elkiáltja magát:
- Szépséges hercegnők, s vitéz
hercegúrfiak! Miután mindenki megérkezett kezdetét veheti a mulatság! Hát tudjátok-e
ki vagyok?? Én vagyok az udvari bohóc, a ceremóniamester. Ha rám figyelsz
minden játékot megismersz!
„Rita bohóc a nevem, cintányér a
tenyerem. Orrom krumpli, szemem szép(ekkor épp kancsalított egy amolyan
igazit…). Szeretném, ha szeretnél. Velem nevetsz, ha szeretsz. Ha nem szeretsz,
elmehetsz.,. Szívem, mint a cégtábla, arcomra van mintázva.” A bohóc kezébe
vesz egy lufi-labdát és arról kezd mesélni:
-
Ez egy varázslatos gömb… aki kapja, azt dalolja: Hej
vára vára, Buda vára, vára, annak a
tetejébe, lakik a kis Bözsike… De nem
ám, mindenki Buda Bözsi, hanem az,
ami (vagy, ami akar lenni) s azt énekli…aztán tovább gördíti, hajítja, hogy a
gömb a másét is mondja…
S miután ilyeténformán, furfangusul…megtudtuk ki, s honnan
gyütt, s miképpen neveztetik…elmesélem nektek hogyan is volt az a régesrégi időkben……
…akkoriban,
amikor még minden legény király volt, s minden leány királynő, minden ilyen
vitéz herceg igyekezett bebizonyítani, hogy méltó a választott hölgy szívére.
Egymással versengve, vállvetve küzdöttek, hogy elnyerjék a hercegnők szívét,
megmutatva, hogy az igazi lovagok; bátor, tettrekész, céltudatos, hős férfiak,
akik bármikor készek szembeszállni a legnagyobb veszéllyel is. Ugyanakkor
gyengéd és kedves, udvarias és figyelmes hódolók(közben előhúz vmi titkos
zugból, ruhájából egy virágot, rózsát), akik tudják, hogy a hercegnők olyanok,
mint a virágok; törékenyek és óvni kell őket, hogy – miként a virágok- mindig
elvarázsoljanak illatukkal és színükkel. S olyanok mint a napfény; beragyogják
életünket és felmelegítik szívünket….
Hmm, hmmm vajon (s olajon… J) ti igazi hercegek
vagytok? Kíváncsiak vagytok-e rá? –kérdezte hamiskás mosollyal s közben
összehúzott szemekkel ravaszul sandított körbe…
-Minden bizonnyal…(szája közben cinkos mosolyra húzódott, s összedörzsölgeti
a tenyerét). Képzeljétek csak el,
hallottam ám egy réges-régi mendemondában, hogy létezik egy különös, mókás
lovagi torna… Hova is tettem…Nicsak! Meg is van! (Miközben egy hatalmas, díszes
régi könyv lapjai közül kihullik valami…) Itt van ez a kártya, rajta egy vár,(kártyavár)
s felette ez áll: TRÉFÁS-HÉTPRÓBÁS VITÉZ. Alatta pedig: azaz, hogyan bizonyítsa egy igazi lovag rátermettségét, erő és ész
terén egyaránt és odaadó, hűséges szerelmét hőn áhított úrnője előtt… méghozzá
rövid s eccerű módon…
- Hmmm…- mondta az udvari bohóc s közben elgondolkodva
vakargatta a fejét…ettől aztán persze csicsergett az egész trónterem.- úgy
tűnik ez épp nekünk való/kapóra jön. No, lássuk csak az első próbát! –feléjük
fordította a kártyát- Megtaláltátok?. (a kártyán egy vár látható néhány
ablakkal, várkapuval s toronnyal, ide számok vannak írva.) No, jól van,
segítek…de a többit már nektek kell megtalálni. (megmutatja h a várkapun
szerepel egy egyes számjegy, nyilvánvalóan ez az első próba…)kinyitja a kis
kaput, és ámulva látja h egy miniatűr tekercset lógattak be az ajtóba…
kihajtogatta s ez állt rajta: HA AZ IGAZIT KERESED, A VALÓT NÉZZED, NE A
MÁSOLATOT…AMI UGYAN NEM HAMIS, DE NEM AZ EREDETI…
